2018. szeptember 15-én, Szigetmonostoron került megrendezésre az 1. csoportban végzett szeniortánc-oktatók (és azok csoportjai) részvételével a második találkozó.
A tavalyi, nagyon jól sikerült rendezvény után ismét egy közös táncolásra gyűltünk össze, immár több, mint 500-an.
Természetesen most is hatalmas, több hónapi szervezőmunka (a táncok összeállítása és sorrendje, a csoport-létszámok és ebédigények rögzítése, stb.)
előzte meg a jeles napot, melyért nagy köszönet és hála illeti Rózsáné Terikét, Tóth Krisztinát, valamint a Szigetmonostori Faluház valamennyi munkatársát.
Nagy sajnálatunkra sem Szilvia – akinek mindnyájan köszönhetjük, hogy megismertük és megszerettük a szenior örömtáncot -, sem a szeniortánc jeles
képviselői (Karl, Inge, Iboja), akik a tavalyi találkozót megtisztelték jelenlétükkel, idén nem tudtak részt venni – Szilvia például éppen a 4.
oktatói csoport vizsgáját vezette.
Nagyon jó hangulatban, vidáman telt az egész nap, több, mint 30 táncot táncoltunk el közösen. Páratlan élmény volt a színpadról látva a hatalmas, táncoló tömeg, ameddig a szem ellátott, minden irányban.
Még az időjárás is kegyes volt hozzánk: ragyogó napsütésben táncolhattunk, ennél jobb időt nem is kívánhattunk volna!
Az egész napos program hivatalosan 10 órától délután 16-ig tartott. Ebédszünetben a helyi Csürrentő népzenei együttes szolgáltatta a „Jó ebédhez szól a nótá”-t, de ez több volt annál. Olyan hangulatot teremtettek, hogy azok a résztvevők, akik már befejezték az evést, ismét táncra perdültek, immáron
néptáncra. Az együttes énekesnőjének köszönhetően még egy kis tánctanításra is sor került.
Az ország távolabbi helyeiről érkezettek kora délután elindultak hazafelé, de sokan voltunk, akik még fél 5, 5 óra körül is együtt táncoltunk, utolsóként pedig – a hagyományokhoz híven – a Blues Corso-val fejeztük be a táncok sorát.
Reméljük, „Jövőre, veletek ugyanitt”!
Baloghné Fodor Éva
,,Kellemes élmény volt a szigetmonostori táncnap, amit hagyománnyá formál a tanárunk, most a másodikat szervezte. Aki ott volt, kivétel nélkül vidám és felszabadult volt, még a férjem: István is! Táncoltunk, beszélgettünk, (a zene és a tánc-vágy miatt főleg csak ebéd közben), majd újra táncoltunk. A hangulatra jellemző, hogy a 2 óra ebédidőt sokan megfeleztük és az alatt csángó táncokat tanultunk. Megerősödött hittel folytatjuk a táncolást.”
Sarkadi-Nagy Teri
